Főoldal | Londoni beszámoló

Beszámoló az Angliában tett utazásról 2013. szeptember 21. és 28. között

Egy kellemesen hűvös, őszi estén 2013. szeptember 21-én elindultunk Budapestről, a Kossuth Lajos Gimnázium elől hosszú utunkra. A buszon az utazás hossza ellenére egészen oldott volt a hangulat, valószínűleg mindenki érezte, hogy ez az utazás jó lesz, jobb, mint azt bárki várná. Az utunkon kísérőként velünk tartottak Ugróczky Rozália és Juhász Árpádné tanárnők. Ezek mellett sokakat a buszon ért az a kellemes meglepetés, hogy egy másik csoport is velünk utazik, méghozzá a sárospataki Árpád vezér Gimnázium diákjai.

Utunk legelső kis megállóját Budaörsön ejtettük meg, ahol felvettük bájos idegenvezető-nőnket Csöpi nénit, aki éltes korát meghazudtolva egész héten keresztül kalauzolt minket mozgalmas utunk során. Budaörsről egyenes utunk vezetett, egy kis kitérővel a belgiumi Brugee-ben, Európa számos országán (Ausztria, Németország, Luxemburg, Belgium) keresztül,. Franciaországig, ahol a tranzitszállásunk várt ránk. Dunkeque közelében. A hosszú, buszon eltöltött éjszaka után igencsak kevés dolog eshetett volna olyan jól, minta tranzitszállás kellemesen rugózó ágya.

Másnap reggel folytattuk utunkat Coquelles kikötője felé, és átkeltünk a Csalagúton. Egyedi élmény abban a tudatban átutazni valahova, hogy felettünk több milliárd hektoliter víz hullámzik békésen, elválasztva egymástól Európa legnagyobb szigetét és az öreg kontinenst. Az alig félórás "merülés" után megérkeztünk Folkestone kikötőjébe. Immár érezhetően angol föld volt lábunk alatt. Utunkat Dover felé vettük, és megcsodáltuk az oly sok forrásból ismert híres "fehér sziklákat". Innen az utunk tovább vezetett Canterbury-be, az anglikán vallási élet központjába. A város a csoport körében osztatlan sikernek örvendett. Gyönyörű, nyugodt, meghitt és békés. Azt itt eltöltött szabadidő után megtekintettük a canterbury-i katedrálist, amely most már kijelenthetjük, nem véletlen vonzza turisták ezreit évente. Lenyűgöző építészeti műremekként hat stílusával és méretével. Azonban a gyönyörködésnek véget kellett vessünk, mert időlegessé vált tovább állni, és végre elérni úticélunkat, London városát. Az odavezető úton, Csöpi néni igyekezett hasznos és tartalmas információtömegeket zúdítani a gyanútlan diákságra, de próbálkozásait nem koronázta siker, mert a két csoport, tán a jó canterbury-i levegőnek köszönhetően, vagy a Csalagútban fellépett nyomáskülönbség következtében, sajnos nem tudni, de nagyon összekovácsolódott. Így hát az utazások hossza is sokat csökkent, legalábbis érzésre, hisz jó társaságban gyorsabban telik az idő. Egy bő másfél órás, jó hangulatban telt út után megérkeztünk az Egyesült Királyság több mint hét és félmillió lelket számláló fővárosába, Londonba. Itt egy gyors, Csöpi néni által bőszen vezetett városnézést követően, mely érintette a legfőbb nevezettességeket (Houses of Parliament, Big Ben, Trafalgar Square, Buckingham palota, Piccadilly Circus), a Temze partján álló világhírű London Eye-hoz sétáltunk, és megtekintettük a várost madártávlatból. A programpontot kiegészítettük egy négydimenziós mozi-élménnyel. Kétségkívül a nap fénypontja volt. Este megérkeztünk a vendéglátó családokhoz, akik egyöntetűen kedves, vendégszerető angol honpolgárok voltak. Jól esett egy ilyen nap után a kellemes vacsora, amelyet nagy szeretettel készítettek újdonsült magyar vendégeik számára.

Másnap reggel látogatást tettünk, egy a családoknál elköltött reggeli után a méltán világhírű Madame Tussaud's Panoptikumban, ahol mindenki készíthetett egy közös fotót kedvenc ismert emberével. Kijelenthetjük, nem véletlen számítanak világszerte ismert attrakciónak ezek a viaszfigurák. Az igencsak meghatározó élmény után, buszunkkal a Natural Hisory Museumhoz utaztunk. Megtekinteni ezt a világszínvonalú gyűjteményt kétségkívül hatalmas élmény. Azonban az idő szűkében nem volt lehetőségünk az egészet felfedezni. A múzeum sajátossága, hogy ez nem egy megszokott, szürke tucatmúzeum, unalmas fásult teremőrökkel és igénytelen, kisívű leletekkel, amely inkább untat, mintsem szórakoztat és informál, hanem végtelenül interaktív és családbarát. Csak ajánlani tudom mindenki számára. A másik világhírű múzeum, amelyben tiszteletünket tettük, a British Museum. A pozitív kvalitásai hasonlóak, mint az előbb említett múzeumnak, csupán itt a természeti helyett a történelmi értékek őrzése és szórakoztató bemutatása a cél. A hatalmas múzeumok bejárása után a londoni bevásárlóutcák legnagyobbikára mentünk. Az Oxford Street lenyűgöző méreteivel és sokszínűségével párját ritkítja Európában. Az itt alaposan megtöltött bevásárlótáskákkal indultunk vissza családjainkhoz vacsorára.

A negyedik napunk ismét hosszú, de emelkedett hangulatú úttal telt Windsorba, a királyi rezidenciára. Elképesztő volt látni egy jelenleg is királyi használatban lévő, csodás kastélyt, és tudni, hogy falai között gyakran tölti idejét korunk talán legismertebb uralkodója, II. Erzsébet királynő. Érdekes élmény, gyönyörű tájon. Ezt a szívet- lelket gyönyörködtető látványt magunk mögött hagyva Stratford-upon-Avonba utaztunk, Shakespeare szülővárosába. Itt minden a nagy bárdról szól. A mester végső nyughelyének megtekintése után fakultatív programokból választva töltöttük időnket ebben a kis, nyugodt városkában. A koradélutáni órákban visszaindultunk Londonba, a családjainkhoz, elfogyasztani utolsó vacsoránkat és álomra hajtani a fejünket.

Másnap reggel könnyes búcsút vettünk vendéglátó családjainktól, és London belvárosába indultunk az egykori, világhírű börtönbe a Tower of Londonba. Megtekintettük az egyedülálló koronázási ékszereket, és a válogatott kínzásokat bemutató fenyítőeszközöket, valamint az igen bő katonai gyűjteményt. Innen utunk Greenwich-be vezetett ahol gyors látogatást tettünk a Royal Observatory területén. A délután folyamán ismét a Csalagúthoz érkeztünk, és a La Manche- csatorna alatt végigvonatozva magunk mögött hagytuk Anglia dombos, óceáni éghajlat által formált, zöld vidékeit. Estére megérkeztünk a Párizs környékén fekvő tranzitszállásunkra.

Másnap Párizs csodás városának felfedezése következett. A legnagyobb nevezetességeket mind láthattuk. Az Eiffel-torony megmászása után kezdtük meg a városnézést, amely érintette az Invalidusok Dómját, a Place de la Concorde-ot, a Diadalívet, a Champs Élysées-t, a Tuleriák kertjét, a Pont Neuf-ot, és végül a Notre Dame-nál zárult. A fárasztó, de élményekben gazdag nap után az esti órákban felkerekedtünk, hogy kis hazánk felé vegyük az utunkat.

A hazaúton volt mit megbeszélni, az immár barátokká vált két gimnáziumi csoport között. Ki tudja, talán örök barátságok, vagy netán nagy szerelmek is kötődtek ezen az úton, melyeket majd az idő tesz egyszer próbára. Létrejöttüket azonban minden esetre az angol útnak köszönhetik, amely mesés hét napot adott számunkra. Azt hiszem, minden további nélkül jelenthetem ki, hogy minden résztvevő szívesen megismételné mindezt, ha tehetné. Én bizonyosan meg is fogom, ha az élet úgy hozza, mert nehéz elszakadni egy helyről, ahol valóban jól érzi magát az ember. Egy azonban bizonyos, Anglia, és vele együtt London multikulturális világvárosa mindig visszavárja messziről érkezett magyar vendégeit.

Ö.M.